Na szóval lefekdütem és aludtam kőkemény 4 órát. Reggel 8kor boszival
elindultunk Kispestre, bele a Wekerle telepbe. A tanítási gyakorlat
elöszőr elég tragikusnak indult, de a nap folyamán megoldódott a para
egyik része, minden esetre a suli lepukkant, szar légkörű, de
Sztefka(vezető tanár, belső szlengben COT) jóindulatú és szórakoztatóan
töri a magyar (lévén bulgár). SZóval nem be lettünk mutatva, hanem meg
🙂 A suliból kirobbanva és megszabadulva miss Törpillától, aki ugyan
csak tanítási gyakorlaton lesz velünk és minden problémánk főforrása,
egy olyat üvöltöztem szegény boszinak, hogy majdnem elsírtam magamat
közben. Egy icipicit ki voltam bukva, no. Meg már kicsit unom, hogy
minden félévet úgy kezdek, hogy a világ legnagyobb meggyöző erejével
skandálom, hogy “Halál a kurva CETTre” és ennek még cifrább verzióit. A
franc legyen így tanár.
Órarendileg sikerült megoldanom, hogy ne ütközzön semmi semmivel, ami
kicsit vicces, hogy sikerült. Tömött az órarendem, de emberi erővel
megoldható. Főleg, hogy kezdem úgy érezni, hogy pihenni fogok járni az
LFBbe, mert nem az a para tárgya. Hanem mondjuk az, hogy pénteken van
az első órám. Asszem le fogom fosni elötte a bokámat. Már elnézést, de
ez a kifejezés megragadta a fantáziámat. Csütörtökön meg már dolgozok.
Magyarul holnapig tart a nyár. Csütörtökön kigáncsolom az Angol Tanárt
(nagyon frappán név, de muszáj bekódolnom, hisz gyakori szereplő lesz
mostantól. Ő egyébként az Atya Uristen, volt angol tanárom) és
sikítozva kérek tőle segitséget meg mindent, ami épp kéznél van 🙂
Kispest után találkoztam a Színésznővel, aki történetesen ott lakik.
Allergia által kiütve bemenkültünk az Europarkba, ahol letámadtam egy
ápiszt és bánatomat bárányos toll beszerzésébe folytottam (nagy bárány
rajongó volnék, ha erről lemardt volna valaki). Ezek után irány a
Szimpla kiskert, pincércsaj és EBE-tal. Kicsit furcsa volt a hangulat,
elvégre az én lelkivilágomat voltunk hivatottak megtaglalni, ami meg is
történt, de annyira nem ezen volt a fókusz. Megint a régi EBE van
erőviszonyok szempontjából, boszival kicsit más dimenzióban vagyunk
asszem.

Szóval röviden ennyit a tényekről. Elültem a popómat itt a sok
gépezésbe, szóval most nem tartok itt hosszas előadásokat semmiről.
Csak talán annyit, hogy sajnálom ezt a Volkov témát, de ma R mondta,
hogy Volkov mellett az extrémekből egy nyugodt középútba terelődtem. R
ezt pozitívumként tüntette fel, de kénytelen voltam felhívni rá a
figyelmét, hogy lehet, hogy nyugodt és kellemes volt ez a dolog, de ez
nem én vagyok. Én nem vagyok kellemes középút ember. Lehet, hogy egy
nap az leszek, de most nem akarok és nem is tudok az lenni. Szenvedély
kell a népnek. Akit idegesít a szélsőséges életem, az keressen magának
mást. Volkovval nem volt soha semmi baj, soha ennyi jót nem kaptam
senkitől és asszem tartósan visszaépítette az önbecsülésemet egy
biztonságos helyre. Kaptam szabadságot, kaptam teret az őrületeimhez,
kaptam én mindent, csak őrületet nem, de erről nem tehet senki.
Átvirrasztott éjszakám alatt írtam mindenfélét, azt olvastam az elöbb
vissza, ott találtam ezt a mondatot : ” lehet, hogy már réges rég
letettem a voksomat valami mellett, csak én még erről nem tudok”. Itt
gondoljunk életvitelre és világkép kaliberű dolgokra. Szóval lehet,
hogy ez is befigyelt a dologba. Persze lehet, hogy túl van bonyolítva
az egész és csak simán elmúlt a szerelem és nincs mit tanakodni ezen.

Elöbb befigyelt anyukám, aki nem tud aludni. Tanakodtunk, hogy
porszívozzunk-e pótcselekvés gyanánt. Nem vonz az alvás engem se, nem
értem pontosan miért. Meg megmerem kockáztatni, hogy alvászavaraim
lelki alapúak. Tényleg rosszul leszek, ha belegondolok abba, hogy
péntek _én_ órát tartok egy rakat tizedikesnek, reggel 9kor. Én. Reggel
9kor. Egy angol órát. Haha. Sírnom kell asszem. És akkor én egy hú de
laza ember vagyok, akinek jó az improvizatív készsége, meg a dumája.
Csak sajnos a tanítás nem improvizatív és nem dumálás kérdése. Az már
szinten édes mindegy, hogy miután ezen túlestem és kellőképpen
elájultam a stressztől, chill out gyanánt átvonulok az LFBbe
(Kispest-Máriaremete bkv-val, höhöhö)menzát felügyelni és egyéb
poénságok. Mi a f*sznak kell nekem ilyen végletesnek lenni? Miért vagy
nem csinálok semmit heteken keresztül, v maximális mélyvíz?

Na és akkor még egy idióta megjegyzés, amin már órák óta röhögök: van
egy doboz az asztalomon, van benne egy rakat toll és hasonló jellegű
cuccok(minden asztalon van ilyen). Van benne egy koktél keverő is, ami
még Ciprusról származik (nem most, hanem kb 10 éve apám hozta,
gyűjtöttem őket). A keverő egy mezetlen nőt ábrázol, amint profilból
dobja hátra a haját. Az asztali lámpám vhogy pont úgy világítja meg a
dolgot, hogy a falamra sokszorosan felnagyítva vetítődik egy meztelen
nő árnyéka. Kicsit abszurd, de tulajdonképpen poénos dekoráció.