ha beledöglök is blogolok, legalább egy picit. Nagyon nagy ívben leszarom, hogy most épp a holnap reggeli órámra kéne készülnöm.
Kérem szépen, velem az történt, hogy vmi abszurd fordulatot vett a
karrierem, heh, eddig ilyen szó nem is volt a szókincsemben, szóval ma
az LFBben berendeltek az igazgatóhoz, aki letámadott, hogy ugye én
tanítok angolt. Hebegtem, habogtam, hogy nincs még diplomám, hogy
tanítási gyakorlat, blabla, mondta, fantasztikus, csütörtökön kezdek,
egy hónapig 4 óra hetente, kétszeres tulóra pénzért. Bárgyún
vigyorogtam, hogy aha, majd kiszédültem az irodából, sokkos állapotban.
Ezek után megküzdöttem a fénymásolóval röpke 20 perc alatt és egy valag
papírt lefűztem, munkakörileg pótcselekedtem, vagy mi.
Aztán rohangáltam boszival, meg vacsoráztam Volkovval. De ez most nem
lényeg. Inkább az, hogy tiszta szerencse, hogy péntek este, igaz,
határozott koffein és pezsgő túltengésben szenvedve, sikerült hangosan
megfogalmaznom, hogy asszem egyik főbb egzisztenciális kérdésemre (Mi
leszek, ha nagy leszek?), találtam választ, egyszerűbben mondva,
hivatásomat találtam a tanításban. Szóval mondhatni mázli. Csak egy
icipicivel több szabadidőt szeretnék, h pl tudjak aludni és Volkovval
foglalkozni. Viszont nagy ívben leszarom az egyetemet, bár a francia
szakot sajnálom, de majd következő félévben masszívabban nyomom ott az
ipart.
Na jó, nem beszélek több pedagógiai cuccról, mert csömöröm van a
témából. Másról viszont kicsit nehéz lenne, mert nem történik túl sok
dolog.
Ja, de. Vasárnap, amikor már izzott a telefon, a mobil és az MSN 3
órája, dühösen rontok rá a mobilomra, hogy ki a fene lehet az, amikor
döbbenten látom a Zseni nevét a kijelzőn. Ő ugye egy volt
osztálytársam, aki a Fazekasból került hozzánk, kiment Franciaországba
és maximálisan sikeres. Szóval ő volt az, kb egy éve nem látam. Tegnap
találkoztam hát vele, kemény másfél órára, amiből egy egészet azzal
töltöttünk, hogy a barátnőjének próbáltam ajándékot venni. Zseni
egyébként a világ legrendesebb és legnormálisabb emberre, aki azonban
mindent megtesz, hogy ezt álcáza, olyannyira, hogy néha már én is
elhiszem, hogy egy sznob, hímsoviniszta állat (pedig nem). Szóval üdítő
színfolt volt az életemben. Meg mesélt exgrafikusról (ők barátok
elvileg), amiről majd máskor elmélkedek itten, mert most még gépelnem
kell, meg Zumázni akarok, ami egy hyper addiktiv játék, de megérdemlem,
egy ilyen nap után…