Hát nem mondom, hogy friss vagyok. de legalább kezdenek rendeződni az
egyetemi ügyeim. ma szószerint kisírtam magamnak egy kis eltávot, hogy
taníthassak a francia suliban. ez reggel volt. napközben rám tört, hogy
tulajdonképpen mennyi energiát vett ki belőlem ez az egész ügy és a
francia suliban már majdnem elaludtunk a Színésznővel munkaidőben.
szerencsére találtunk a gépen egy kis dalidat, amit megszavaztunk mint
a pont zseniális zene, amire szükségünk van. a Színésznő még táncolt
is, jót röhögtünk, amikor belegondoltunk, hogy majd akkor ront ránk az
igazgató (egy üveg kalitkában ülünk). aztán beültünk marximba, ahol
sikerült végre kicsit másról is beszélnünk, mint a tanítás, az egyetem
és társai. ennek feletébb örültem és azzal a mozdulattal rájöttem, hogy
egy-két érzelmi ügyemet függőben hagytam még kb egy hónapja. ezen
erősen feleuforizálódva (hogy végre másról is szól az életem, mint a
tanításról-tanulásról), hazajöttem aludni egy sort, majd találkoztam
Evel és buborékkal. aztán már megint buborékkal álltunk a szokásos
padunknál és valami rém érdekes fordulatokat vett az este, nem mindig
kellemeseket, de totálisan mélyérzelmieket. minden jó, ha a vége jó,
most teljesen érzelmi sokkban ülök, maximálisan pozitívban, csak izé,
szóval mindegy, le kéne feküdnöm, csunyán fognak rám nézni holnap
kispesten, amikor beleájulok a saját órámba….