Kétség kivül meg vagyok gaggyanva (copyright boszi a kifejezés).
Kezdjük ott, hogy Kispált hallgatok, amit én abszolúte nem szoktam, de
most nagyon jól esik. Közben persze lesson planeket kéne gépelnem, azaz
annál sokkal rosszabb, kitalálnom…pfúj. Ráadásul a gépem hülyéskedik,
frankón elszállnak cuccok róla, ami egészen aggasztó.
Na mindegy, rég írtam már ide, fogalmam sincs, hogy mit írtam utoljára
és mit nem. Kezdek lassan eljutni oda, hogy ugyan konstant hihetetlen
fáradt vagyok és az alvás már önálló programként szerepel a
napirendemben, nem esek kétségbe és ki tudom iktatni a fáradtsági
tényezőt az életemből. Magyarul nem vagyok nyügös és nem fá a fejem. de
persze minnél fáradtabb vagyok, annál kaotikusabb a lelki világom,
erről talán buborék tudna mesélni, aki izgalmas világ megváltó
teóriákat hallgathatott végig az elmúlt néhány napban. de ezt hagyjuk
is. A hétvégének megint támadt jelentősége, mert úgy igazán csak
ilyenkor tudok bárhova is menni, igaz, mostanság kicsit nehéz bárkivel
is találkozni.
Sikerült végre elmennem vásárolni pár göncöt magamnak (Rel mentünk
shopping turnéra, vele szokásom ilyeneket elkövetni), meglepően jó
cuccokat szerváltam a Ciánkáliból. Ha az embernek van türelme, akkor
megéri turkálni pár dolgot… berontottunk a gót boltba, csak úgy, erre
gazdagabb lettem egy kabáttal, amire ugyan semmi szükségem se volt
soha, de marha jól néz ki (szerintem) és erősen ott hagyhatatlannak
tünt).
Nyomasztanak ezek a hülye lesson planek, meg azért pár dolog izgalmas
mostanság az életemben, emeberek, akik nem vesznek észre halálosan
egyértelmű dolgokat és teljesen hülyén viselkednek, velem is. Ez most
kellőléppen enigmatikus volt és nem is utalás akart lenni senkinek,
csak minek belefojni életem unalmas részleteibe.

Voltam az új Kéretakörön, Phaidrán, annyira nem voltam elájulva tőle,
persze esztétikailag zseniális, de nekem egy icipicit már hatásvadász
volt, meg ilyen túlkonceptualizált, minden nagyon szimbolikus, de
tulajdonképpen a szimbolumok el vannak csépelve és kissé kliséként
hatnak. Ezzel együtt azért nem rossz és maga Eszterházy Péter ült
elöttem. Kicsit zavaró, hogy nagy része németül volt, én meg nem tudok
németül, szóval olvashattam a feliratokat, amihez egy kissé fáradt
voltam egy idő után.

Jah, nem is mondtam, találkoztam volt grafikussal tök véletelnül és
olyan hihetetlen normális volt (magához képest), hogy totál meglepődtem
és kvázi nem tudtam mit kezdeni ezzel az egésszel (asszem még most se
tértem napirendre az egész fölött). Persze kit érdekel ez az egész, de
azért inkább pozitívan nem érdekel, mint hogy negatívan ne érintsen (ha
ennek van bármi értelme).

Na jó, hülye lesson plant nekem, elvileg még el akarok ma este menni
itthonról (bár ki tudja mi lesz belőle) és azt csak tiszta
lelkiismerettel tudom megtenni.

Szüleim megjöttek, ami jó, de bevallom, hogy már kezdtem belejönni
abba, hogy nincsenek itt. Kaptam egy frankó swatch órát, meg egy rakat
marcipánt, tiszta szerencse, hogy épp konstatáltam, hogy híztam 5
kilót, de sebaj, elvileg egészséges életmód gyanánt járunk majd megint
úszni Rel…