Hát izé… Nem voltam itthon túlzottan. Meg maganál se sokat.

De elöbb egy kis szociológia:
keresőszavak, amikkel kilukadtak a blogomnál a hónap eleje óta (akit nem érdekel, ugorja a bekezdést)
-tarja turunnen: hát ez nem lep meg, minden hónapban ez vezet, valószínűleg kb százszor leírtam ide mostanság
-giccs party: na ez már vagy 4 hónapja kisért, pedig valamikor
januárban volt giccs party a Madáchban, azóta egy szót se ejtettem a
dologról, szóval nem értem…
-zorba kotta: ezt én ebben a formában szerintem sose írtam le, imádom a
zorbát, egyik kedvenc filmem és biztos emlegettem valami kottát, de hát
izé
-summerset maugham: theatre és elfriede jelinek: ez rendben van, mindig
kommentálom, hogy épp mit olvasok. most egyébként épp jelineket, a
zongoratanárnőt, hááát. jobb az erős idegzet husikáim. egyébként marha
jó és zseniális agya lehet ennek a nőnek, meg lélekbuvár meg minden, de
juuuj de rosszul lehet tőle lenni…
és végül a kedvencem eddig: how now brown cow. ezt tuti leírtam
valahova, mert egy időben megkattantam és csak ezt tudtam mondogatni
hulla fáradtan, zseniális kiejtéssel, jegyezném meg szerényen 🙂
egyébként a my fair ladyből van, ami a pygmalion alapján készült, ami
meg egy bernard shaw színdarab egyébként. ehhez még az a két izgalmas
infó kapcsolódik, hogy bernard shaw magyarországon azért ismert, mert
kommunista volt (még Sztálinnal is találkozott) és ezért itthon nem
volt anno betiltva. ezért elég ismert a Mrs Warren mestersége c. műve.
a másik izgi infó meg a pygmalion effektus, ami egy pszichológiai
jelenség, más nevén az önbeteljesítő jóslat, miszerint az ember elöbb
vagy utobb az lesz, aminek hiszik. Személyes jelentősége, hogy a
harmadik nekifutásra sikerült csak megtanulnom és megértem, hogy mi a
szarról van szó, addig sorozatosan buktam meg emiatt pszichó 3ból. Na
de tudálékoskodás off.

Nem voltam itthon drágáim. Meg ráparáztam erre a szakdolgozat témára,
mert le kell adni végleges témát, én meg elkezdtem szenvedni, hogy most
akkor mi van. Közben haltam meg a fáradtsától, de azért ültem egy egész
hétvégét a Szimplában rengeteg fröccs és buborék társaságában.
találkoztam végre Csvel is, meg a Színésznővel, aki nagyon cselesen
bent hagyta a francia suliban a lakáskulcsát. különben meg voltam a
Menzában ebédelni a családommal, ünneplendő első fizetésemet. azt kell,
hogy mondjam, hogy rég voltam ilyen kellemes családi ebéden.

ami meg a tanítást illeti, most írtam le szépen, hogy miről fogok
szakdolgozni, tiszta marketing, a végén még frankón én is elhiszem,
hogy jó a témám. de mindegy, most kivételesen pozitív nap van
kispesttel kapcsolatosan is, mert marha jó órát tartottunk, a
Sztefkával is nem, hogy konfliktusmentes napunk volt, de még
kifejezetten szeretett is minket. ráadásul követtük az osztályt egész
nap. életemben elöszőr voltam magyar gimiben… érdekes volt. olyan
rohadt rövidek ezek az órák (francia suliban 55 perc). ültünk matekon,
valszám, egy szót se értettünk. de szerencsére latinon brilliroztam
(persze csak magamban, mert elvileg én ilyenkor csak megfigyelek és ott
se vagyok). megállapítottam, hogy a kémia annyira nem is szar dolog,
továbbá, hogy az a csaj, akibe első nap beleszerettem tényleg
szeretnivaló, bármennyire is kissé botrányos a lelkem. de hát az ember
valahogy mindig magát keresi másokban. én személy szerint nem mindig
keresem, de gyakran megtalálom, valószínűleg nem véletlen.

a nagy történés, hogy MEGVAN A PÁRIZSI REPJEGY!!!!!!! magyarul november
2.től 7.ig párizst fogjuk viditani buborékkal, vagy magunkat párizzsal,
kit érdekel. jó lesz és nem fogok róla beszámolót írni. hah.

megyek lesson plant gépelni, majd még jövök. jjah és hétvégén vedeltem
a fröccsöket és nagyon jól esett! és ne nézzétek meg a hervadó
virágokat, mert nem éri meg a dilemmát, hogy ez most jó film v mi. és
szabad vagyok és ez kurva jó érzés, kár, hogy van, aki sose fogja
érteni.