Néha esküszöm, hogy meghülyülök. Ezt most nem biztos, hogy ki tudom
fejteni. De lényeg, hogy rákattan az agyam vmire és zakatolok
mindenféle új dimenziók felé. Aztán meg alszom egyet és paff, elmúlt az
egész (vagy nem?). Szívesen üvöltenék párat a világba, szívesen
közölnék dolgokat emberekkel, szívesen lépnék mindenféléket. Ilyenkor
általában úgy folytatódik a mondat, hogy “ugyse fogok”. De ki tudja, én
lehet, hogy éppenséggel fogok. Elvégre az egyéni szabadságban hiszek
mint állat, talán meg is kéne néha valósítani.
Ma tök ó, mert egyedül leszek pár órát. Meglepően ritka ez mostanság az életemben. Pedig szeretek egyedül lenni…
Most meg rohanok kispestre *sóhaj*