Az élet néha produkál olyan dramaturgiailag kiválló helyzeteket, hogy
ha ezt vmilyen könyvben/filmben kapnám meg, felcsattannék, hogy ezt a
szart! Aztán persze lehet, hogy ez azért van, mert az emberek nagy
része rengeteg dramaturgiailag zseniális, egyébként pocsék minőségű
“művet” vesz magához, így tudatalatt ezeket a sémákat ismételi. Franc
tudja melyik ok és melyik okozat.

Egyébként találtam egy női pszichopatát is. Egy időben vonzottam a
pszichopatákat és feltételeztem, hogy már egész profin ki tudom őket
szűrni és jó távol tartom magamat tőlük, aztán persze hehe, én is
vicces vagyok, mert arra nem is gondolok, hogy nőben is van mindenféle.
Egyébként női kivitelben még élethűbb a dolog, mert a pszichopaták
alapvető adottságuk, hogy hisztérikusak és feletébb hisztisek. Ez meg
azért lássuk be, inkább női adottság. Bár amióta fene nagy egyenlőség
van a nemek közt, már igazán nem kéne ilyeneket mondanom.

Még van egészen pontosan 2 percem 8ig, ami egész ideális (talán ma
végre nem kések el). Szóóóóval. Ja igen! A francia suliban a minap
kénytelen voltam felhomályosítani két nagyra vágyó 15 éves leányzót,
hogy ha ők feministák, akkor ne várják, hogy a férfiak előre engedjék
őket az ajtónál, kifizessék a piájukat, meg hasonlók. Szegények nagyon
csalódtak, amikor elmagyaráztam nekik, hogy ha ők arra várnak, hogy a
pasik virágcsokrokkal és bonbonos dobozokkal fussanak utánuk, akkor az
nem, hogy nem feminizmus, de még csak nem is kötelezően ez a század,
hanem akár a középkor is lehet. Szegények, nagyon megtörtek…