Ma majdnem kikomandóztam magamat a Szimplakertből, amikor a kapuban
megtorpanva rájöttem, hogy egyrészt én ezt már egyszer megfogadtam,
hogy soha senki kedvéért nem fogom megtenni, másrészt, meg irdatlan
mértékben leszarom, hogy ki ül bent és ki nem, ha én ott akarok kvzni,
akkor ott fogok. Ha valakinek nem tetszik a pofám, majd elmegy ő. És
valóban el is ment.
Nem mondom, érzelemdúsak az elmúlt napok, tiszta szerencse, h a jövő
hét már majdnem szünet, mert valószínűleg vér folyna, ha ez így megy
tovább. Így sem kizárt persze.
Megállapítottuk ma, hogy olyan emberek rohangálnak a nagyvilágban, akiket egyszerűen kitalálni se tudnánk…

Tudom, hogy mostanában pang egy kicsit a blogom, de pangok én is, azaz
sűrítve néha utolér egy kis magánélet, de mivel ez most pont egy kicsit
botrányos és undorító téma, inkább kihagyom, elvégre nem szokásom a
blogomon szapulni nyíltan a népet. Egyszer már kivételt tettem, most
nem fogok újra, főleg nem ugyan annak az embernek a kedvéért.

De lehet, hogy fel fogok hagyni ezzel a blogírás témával. Kezdek kicsit
kimerülni. Vagy nem tudom, már réges rég nem ugyan olyan,mint anno volt
és ezt az olvasottságomon is érzem, meg saját magamon is… Persze ki
tudja, ha többet aludnék és több időm lenne, jobb ember lennék…