Hát a tegnapi se volt a legfantaszitkusabb nap az évben. Sztefkával
elég heves vitába keveredtünk, minek következményében boszival nem
voltunk túl használható állapotban egész délután. Ilyen dekadens nihil
tört rám, mint aki nem találja a helyét és nagyon olyanban van, amit
nem szeretne tulajdonképpen.
Én becsületesen lefeküdtem, gondolván, hogy elájulok a fáradtságtól,
ehhez képest olyan kellemes idegbajt kaptam, hogy 4 órán keresztül csak
ültem az ágyban és felváltva bőgtem és remegtem és már nagyon utáltam
mindent. Ezek után ma reggel inkább kihagytam az egyetemet, de most el
kell indulnom az LFB felé, mert nem csúszhatok szét teljesen. Kezd
eszméletlenül mélyen lenni a lelkierőm és mindenenem. Vidám idők
járnak, hiába. Ma este találkozok a Színésznővel, ami jó, mert ő az
egyik ritka ember, akivel mostanság van kedvem találkozni, meg értelme
is van. Különben asszem antiszoc kezdek lenni. Utálok ilyen borús
hangulatú dolgokat írni a blogomra, de ha egyszer ez az általános
fíling, most mit csináljak.
Egyébként közben bécsi konneksönömmel zsírozok le egy december elejei bécsi hétvégét,addig is történik valami.