Mar megint munka. tegnap kicsit keson fekudtem le, eltartott vagy ket kvig, mig magamhoz tertem. Kedvenc mukatarsam beteg, igy ketten nyomjuk itt az ipart, ergo vagy 2.5 orat ultem lukas oran (ilyenkor felugyelek). Abszurdmod meg mindig nem fejeztem be a simone de beauvoirt, pedig rengeteg idom lett volna ra, csak a hulye gyerekek egyfolytaban nyagatnak mindenfele metafizikai kerdesekkel, hogy hol van a viktoria to, meg ilyenek. majdnem nagyon felhuztam magamat egy kis nyomi 11 fiukan, aki kijelentette, hogy en nem tudok franciaul. magam is meglepodtem heves reakciomon, ezek szerint meg mindig ervenyes, hogy erre tenyleg ugrom.
minden valoszinuseg szerint faraszto lesz ez a nap, de a fonok delutan elutazik, szoval legalbb ennyi stresszel kevesebb. lassan vege ennek a hetnek is, ami jo dolog. tulajdonkeppen csak a szerdat kell tulelni, maris minden egyszerubb.
tegnap osseszamoltam, hogy hanyszor kell meg kispestre mennem, csak persze jol elfelejtettem, de egy 25 es 30 kozti szam volt. eskuszom, vissza fogok szamolni.
ahogy olvasgattam a beauvoiromat, amiben konyvjelzokent buborek parizsi kepeslapja van, egeszen ram tort a mult het ilyenkori hangulatom. sokkal zaklatottabb voltam akkor, de akkor meg a jo ertelmben, csak ugy nagyon szerelmes voltam az egesz vilagba, meg szerettem elni. aztan valahol pentek este fele mentem teljesen tonkre. mintha evekkel ezelott lett volna, de minimum 3 honapja. hulyeseg, de valami nosztalgia tort ram. tudom, hogy hulye lelekallapotaim vannak,d e konyorgom, legyenek eletem vegeig, nem tudnek maskepp elni.
tegnap vegre talalkoztam Evel, aki eltunt egy jo par napra. letamadtam az osszes velem tortent esemennyel,a mirol lemaradt. mintha felevet meseltem volna el az eletembol, pedig csak 5 nap volt. a vihar utani csendnek is kezd vege lenni, kezdek kijonni antiszocialis hangulatombol.
ehhez sok koze van egy tegnap hajnali beszelgetesnek, amire lassan mar azt mondanam, hogy halucinaltam. aquanoir-ral beszeltem, aki egy kvazi vadidegen, akivel en Veszpremben talalkoztam kemen 5 percre most nyaron es valamiert megmaradtunk egymas agyaban, aztan a wiwen veletlenul belebotlottam es belelkesedtem, hogy akkor en most kommunikalok vele, erre meglepetesemre o is emlekezett ram es meg erdekes beszelgetopartnernek is minosult, ami azert nalam nagy szo, mert eleg gyorsan elunom a legtobbe mbert (nem, nem vagyok sznob, marmint szeretnek nem az lenni)