Rég értem haza ilyen későn és rág ébredtem  ilyen lendületesen. A
tegnap esti hullámvölgyek leírásával nem próbálkozok, mert felesleges,
lényeg, hogy láttam Jeanne Moreau-t, meg az új Francois Ozon filmet,
amitől kicsit lelkibeteg lettem, de mégis katarktikusan elgondolkodtam
és tulajdonképpen felvidultam, csak egy kis időeltolódással. Sikerült
kölcsönösen nagyon felidegesítenünk egymást buborékkal a minusz
százban, puszta baráti alapon. Ezen felindulva kikötöttünk a Krétakör
Zenekar koncertjén, ahol aztán elfelejtettük minden bajunkat és hülyére
tomboltuk magunkat. Ezek után még rengeteget táncoltunk, sikerült
megbizonyosodnom arról, hogy ha egy használható partnerrel hoz össze a
sors, akkor tudok pörögni, kidőlni és még mitomén mit csinálni. Szóval
az egóm egész jól lett ettől az estétől.
Ma tunyultam ezidáig. Frissen megvilágosulva elmélkedtem mindenféléken,
ilyen elszállt hülyeségeken, hogy milyen is vagyok  én
tulajdonképpen, meg miket szeretnék csinálni és miért nem csinálom én
azokat, meg blabla. Nagyon rég nem feküdtem napközben ágyban, úgy, hogy
nem vagyok beteg, vagy kimerült. Bámultam a plafont és jól elvoltam.
Aztán persze elaludtam, de ez igazán részletkérdés.
Ma még nem találkoztam senkivel, ami hagyján, de még csak
programajánlatot se kaptam senkitől, ami nagyon érdekes, mert szerintem
féléve elöször lenne olyan, hogy senkivel de tényleg senkivel se
találkozok. Ami nem kötelezően baj.
Megint leírhatnám tényszerűen, hogy mik történtek, lehetnék
részletesebb, persze, de őszintén szólva annyira lényegtelen dolgok
vannak az ember életében, hogy utólag nem érdemes őket visszakeresni,
aminek meg kell maradnia, az úgyis megmarad magától. Pl. a pénteki
napom kifejezetten vicces volt, mert azzal indult, hogy beállított
hozzám buborék egy tökkel. Aztán napközben a munkahelyen hülyére
röhögtük magunkat a volt magyar tanárommal, meg jól beégettünk egy
másik tanárt. Este meg megnéztünk egy katarktikusan rossz Grimmet, amit
már nem is tudom miért írok le, talán csak azért, hogy vigyázzatok
magatokra és kerüljétek azt a rémesen pocsék filmet. Ráadásul Monica
Bellucci kb 5 percet szerepel, akkor se túlzottan katarktikus….
Ó. ami még katarktikus (hiába no, sürűn élek), az a hajam. Voltam
ugyanis végre fodrásznál, aki nagyon pofás hajat rittyentett nekem,
érdekesmód rengeteget vágott belőle, mégse tűnik rövidebbnek, ellenben
sokkal sötétebbnek, ami egy kellemes dolog. Na, most meg letesztelem
végre színváltos kacsámat a kádban, kilazítva ugyan azzal a mozdulattal
az izomlázat a seggemből. (rég táncoltam, no).