És NEM érdekel, ha elkésem. Kurva élet, hogy az ember már az egyébként nagyon kellemesre sikerült felolvasóestjét se ünnepelheti békében kellemes baráti körben, mert basszam meg magamat, hogy menjek haza vmi hülye feladatot megcsinálni a másnapi órára. Vért ne adjak. Tudom, hogy kezdek egyhangúvá válni, de őszintén szólva nekem is elég monoton minden második reggel arra ébredni, hogy már megint kispestre rohanok és már megint én vagyok a megtestesült antikrisztus egyesek szemében, amiért méltóztattam egy kis magán életet élni. Mértéktelenül utálom ezt az egészet és most már semmilyen erőfeszítést nem teszek, hogy leplezem. Kurva élet. (csak, hogy szép keretes legyen a szerkezet). Igen, ki vagyok borulva. Majd iszom egy kvt és elmúlik egy időre. De tényleg májkárosodást fogok kapni félév végére, ha így folytatom, igaz, most épp visszafogom magamat. És kések el. Pá.