Utálom a családi hétvégéket, valahoy mindig feszültség lesz belőle és az mindig az én hibám. Ja, nem, néha tényleg az én hibám, szó se róla, nem mártírkodok. De sebaj.

Tegnap kaptam levelet az egyik tanítványomtól óra alatt, kicsit sokkot kaptam. Nem mindenki fogta fel, hogy miért sokkoló ez a dolog, de talán mindegy i s.  Aztán ez a levék elkezdett valami folyamatot, aminek az lett az eredménye, hogy nap végére eszméletlenül fáradtnak éreztem magamat a világ összes szenvedésétől. Ha valaki megbízik benned az persze tök jó dolog, de felelőség is, mert ha egyszer tudsz egy infót, akkor azzal kezdened is kell valamit, elvégre nem véletlenül tudod azt az infót, nem véletlenül osztották meg veled… Szóval ettől kicsit lezisbbadtam a szimplakert kellős közepén, de aztán magamhoz tértem, buborék pozitív értelmű hibbantságának hála.

Aztán beesett E, meg a Nő, meg még két volt osztálytársam, akiket elég rég láttam. Először tök feldobódtam, aztán rájöttem, hogy annyira sok mondanivalónk nincs egymásnak, ezért távoztam a Hasbeszélőbe, kollegiális szülinapra.

Ez már kifejezetten jó volt, teljesen hibbant emberekkel találkoztam, pl felismertem egy csajt, akivel másfél éve beszéltem a Szódakertben (azóta már meg is szünt a Dob utcában), még arra is emlékeztem, hogy az École du Louvre-ba jár és Bretagne-i. Vannak emberek, akik így megmaradnak 🙂 Többször próbáltam távozni, de az ünnepelt, akit egyébként nagyon szeretek és aki mellesleg módszeresen itta le magát jager-sör kombóval, minden alkalommal erőszakosan ellenkezett, minek következményében valamikor hajnali 4 után értem haza. Hazafelé valami pasassal kommunikáltam lelkesen, valószínűleg csak azért tudtam ezt ilyen folyékonyan tenni, mert az illető francia volt és egy buliból jöttünk. Meg volt továbbá az előnye, hogy nem akartam velem minden áron magyarul beszélni, ami engem idegesít, mert már elnézést, de a franciáknak nagyon idióta kiejjtésük van magyarul és ilyenkor nem nagyon tudom őket komolyan venni.

Na, most meg sürűsödnek a programjaim, ami nem baj, csak össze kéne szednem magamat. Elvileg tökre szakdolgoznom kéne, de nem érzek túl sok késztetést. Lehet, hogy majd hajnalban hatékonykodom egy sort…