Na, tisztul a köd. Tegnap hajnali 2 és f5 között sikerült egy valag kérdőívet kielemeznem a szakdolgozatomhoz, ettől kicsit tisztábban látok most és meg is nyugodtam, hogy tettem valamit az ügy érdekében. Már csak meg kéne írnom ezt az egészet nagyon szépen és összeszedetten. Eddig persze csak ápoltam netes kultúrámat (vasárnap délelötti program, mint mindig). Ja, meg összeállítottam a vizsgáimat. Egész pozitív sokkot kaptam, hogy csak 4 vizsgám lesz. Oké, hogy u ccsó év, meg light-os életfelfogás, meg ugye volt nekem már 11 vizsgám is egy félévben, de ez azért mégis csak nagyon kellemes meglepetés. Most épp jegyzet maffiámat mozgosítom, mert nekem olyanom is van 🙂

Na. Egyébként tegnap megnéztem anyukámmal a Harry Pottert moziban. A körülményekrl annyit,hogy azt a barmot, aki belerakott 15 prc szünetet karóba kéne húzni nemes egyszerűséggel, nem értem, mi ez a baromság, azaz értem, hisz a büfének is élnie kell valamiből, de hogy a francba lehet egy filmnek a hangulatát ennyire szétmarcangolni? Barmok. Globalizált fogyasztói társadalom. El is olvasom Che Guevara naplóát. Csak elötte gyorsan elolvasom a Tűz Serlegét, mert egyrészt mondták, másrészt én is érzékeltem,  hogy azért kicsit sok cucc hiányzik a filmből, szóval hajrá, hajrá, úgyis rég olvastam valami könnyedet, bőven rám fér.

Más annyira semmi, kezdek egyre jobban lenni, mivel egyre több dolgot csinálok, aminek semmi köze a félév kötelező baromságaihoz. Magyarul lendületesen élek és ez jót tesz.

Zeneileg is kezdek feléledni, momentán épp a Visions of Atlantis c. osztrák metal bandát teszteltem, gyenge Nightwish klón, félnapig elmegy, de a második lemezük kifejezetten pocsék, az első még érdekes tud lenni. Ahogy elnéztem a honlapjukat, kb félnaponta változik a felállásuk, szóval még nem egészen kiforrott a dolog, egy esélyt még kaphatnak. Ha már itt tartunk, akkor még pár zenei infó (rám tört az 5 perc, na, van ilyen): tessék a Goldfrapp új albumát hallgatni, Supernature, kifejezetten jó, főleg a Satin Chic c. szám. Ez az az együttes, amit évekig nem tudtam meghallgatni, annak ellenére, hogy tudtam, hogy jók. Aztán volt egy film, meg egy Párizs és más megvilágítást nyert az egész. Most meg találtam a gépen egy Madrugada nevezetű izét, amiről semmit, se semmit nem tudok, azon kivül, hogy nagyon hangulatos, kicsit a Tito and Tarantulához tudnám hasonlítani, meg ilyen Tarantino filmbe illő merengős gitáros blues izé.

Ennek örömére gépelek ezerrel (húúú, micsoda program, tudom).