Nah, imádom az ilyen napokat. Félnap alatt rám szakadt kb 2 hónapnyi munka, egyetemestül. Szóval most szépen sorra mondom le az összes programomat, pedig már azt hittem, lélegezhetek fel békében (ne adj isten több mint egy órára is ráérek valakivel kedélyesen beszélgetni). Ehhez képest hétfőn kapok jegyet a porfoliómra, úgy, hogy közben azt a kedvenc tanáromnak még el is kell olvasnia, amit csak akkor tud megtenni, ha én megírom mihamarabb. Szóval hurrá. Annyira egyébként nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy én szívesen megírom, csak adjanak rá egy éjszakát, ami még lenne is, meg után egy félnapot, hogy magamhoz térjek az éjszakázásból, ez viszont nincs, mert ugye nincs. Szóval heh. Na de sebaj, legalább ma nem voltam a fr. suliban és ücsöröghettem békében a seggemen a Dürerben, amit szerintem ebben a félévben még egyszer sem csináltam. Megnyugtató volt, hogy összefutottam egy rakat másodlagos fontosságú emberrel, akivel kellemesen elcseverésztem. Végre nem volt túlzott tétje a beszélgetésnek és nem múlt a fél jövőm, érzelmiháztartásom és karrierem azon, hogy mit hogyan hangsulyozok. Azért már ez se semmi 🙂 Anyukámmal meg megoldodott a krizis, mint ahogy az várható volt. No, ennek örömére sziesztázok egy órácskát, mert szétáll az agyam.