Anyámnak nem tudom mi baja, de valami baja tuti van. Ami azért jó, mert így nekem is van bajom. Tényleg kb az egyetlen személy, aki fontos igazán az életemben, amit ő mellesleg nagyon jól is tud. Ma valahogy mégis azt választotta, hogy elkezdi leüvölteni az agyamat, hogy keljek fel, majd kiborulni azon, hogy nem tudok felkelni, ami 21 év óta mindennap így van. Szóval jól kiakadt, nem értem miért ma, nem értem miért most, minden nap kiakadhatna, vagy akkor egyik nap se. most ne mondjátok nekem, hogy ez egyébként egy annyira kiakasztó tényező. az én egyéni szoc bajom, ha nem tudok felkelni, és akkor mi van, fontosabb dolgokról sosem késtem el, egyébként is. szóval faszán itt ülök és bögök és erősen gondolkodom azon, hogy esetleg lelógom az egész napomat és koválygok a havas városban. majd hazajövök valamikor hajnalban, mit érdekel engem. utálom amikor anyámban kizakkan valami, főleg, ha még azt se tudom, miért.