Nagy lendületekkel olvasgatom a kisdobos blogját, kifejezetten érdekes dolok vannak rajta. aki egy másik kultúrát ír le mindig helyzeti előnyben van mondjuk, mert ha leírja, hogy milyen a sarki bolt, már azzal is valami újat tudott mutatni, whereas ha én nekiállok a gizi néni által üzemeltett bótot leírni, valószínűleg döunalomba elklikkelne a kedves olvasó. de ez tulajdonképpen egy mellékes megjegyzés volt a blog kapcsán, tulajdonképpen csak arra akartam kilukadni, hogy van a blogon egy izgalmas fejtegetés az őszinteségről, érdemes megnézni. most el lehet tanakodni, hogy mennyire tud őszinte lenni egy blog, meg egyébként is, de engem inkább az érdekelne, hogy egy ember mennyire tud őszinte lenni? mert mondjuk tegyük fel magával még őszinte (bár szerintem ez is elég ritka, de tegyük fel, hogy lehetséges), de a környezet már nem lehet őszinte, mert olyan egyszerűen nincs, nagy számok törvénye, hogy valaki mindig hazudik, vagy egy kicsit lódít. summa summarum, nem létezik teljes őszinteség? vagy aki őszinte az egyedül van? (esetleg hiányzik pár logikai láncszem?). mennyivel könnyebb lehet folyton simulni vkihez, ahelyett, hogy megmondja az ember a frankót. mert az ősziteséget többnyire csak saját magunk tudjuk értékelni, mint a legtöbb döntést, mert csak mi tudjuk, hogy mi volt a másik alternatíva.

na. jót tesz nekem ez a rengeteg alvás, de azért még mindig furcsa síkokon mozog az agyam asszem…fokozatosan már csak magamhoz térek… minden esetre ma találkozom kedvenc tanítványommal, ami nagyon nagy szó, nagyon fel vok tőle dobva, de tulajdonképpen még nem hiszem el, majd ha ott leszek…