Nem szokásom politizálni a blogomon, max egy-két külpolitikai információt szoktam kommentálni. Most se fogok, de a tegnapi incidenst azért felvázolnám. R barátommal didergünk épp a Kossuth téri villamos megállóban. Mellettünk egy csapat “hú de menő és felnőtt gimnazista vagyok” ácsorgott és intenzíven kommunikált egymással. Kicsit szörnyülködve hallgattuk őket, választásunk ugyse volt, mert üvöltöttek, mint állat. Egyszer csak az egyik oda pattan hozzám, kihajtogat egy Fidesz választási plakátot, hogy ez nekem, hogy tetszik. Kicsit ledöbbenve csak bámultam rá  kissé szurosan. Majd megkérdezte, hogy fideszes vagyok-e. Addigra már úgy néztem, mint a háromszoros anyagyilkos, szóval egy idő után megszeppent és odébb ment. Talán még hozzá tartozik a sztorihoz, hogy kicsit késöbb oda állt mellém, mondván, hogy ott mindenki dohányzik, áll inkább itt. Fél perccel késöbb (egyébként nem kitolásból, csak reflexszerűen) rágíújtottam én is, mire mondta, hogy ó, semmi baj, én rágyújthatok, én már elmúltam 18 éves. Csipősen megköszöntem, hogy felhatalmaz arra, hogy dohányozzak az utcán.

Na. Az anekdota magában csak ennyi, semmi túlzott atrocitás vagy mi. De könyörgöm, ez a gyerek szerintem nem fog tudni szavazni, mert nem tölti be addigra a 18at, mi a fenét kampányol? Ráadásul mi ez a partizán módszer, hogy letámadjuk a vadidegent (igen, tudom, hogy nekem olyan fejem van, hogy mindenki késztetést érez, hogy megkeresen a baromságaival,d e azért mégis)? És milyen alapon kérdezi meg tőlem bárki is, hogy milyen a politikai beállítottságom? Mi a fene van ezzel az országgal? Miért van az, hogy mindenki mindenkiről tudja, hogy melyik oldalra szavaz? És mit térítenek engem 17 éves okostojások, akik azt hiszik, attól lesznek valakik, ha ők most neki állnak valamelyik oldal mellett partizánkodni. Az mondjuk már az én egyéni szoc bajom, hogy valahogy MSZPs illetve SZDSZes ifjak sose szólítottak még le, de biztos én járok rossz helyeken. Összegezve: miért folyik a politika az utcán, miért ön vele szembe, miért nem tudom kiiktatni a hétköznapjaimból? Tudom, hogy lassan kampányszezon lesz és meg fogok őrülni, míg nagy nehezen kivonom magamat a keményebb politizálásokból, de ez a tegnapi előszél nagyon nem tetszett. Egyszerűen nem normális, hogy ebben az országban minden emberi kapcsolatban valahogy egyszer csak előtör a kényszer, hogy az ember lecsekkolja, hogy a másik is azon az oldalon van, mint ő. Egy Orbános vicc elmesélése elött háromszor végigfutatja az ember a csoport összetételét, nehogy egy kisebb politikai vitát robbantson ki. Siralmas. És csak romlani fog most egy fél évig…