na. Egy két mélyponton már túl vagyok a mai nap folyamán, az inkább hagyjuk is, annyira nem dicsőitő egy adag jegyzet fölött zokogni a fáradtságtól. De egy kvval, egy teával és egy is C.vitamminnal dúsítva megint magamnál vagyok, már amennyire ez lehetséges persze. Szóval újjult erővel vetem bele magamat mindenféle nyelvtanulással kapcsolatos EU szabványokba. Hogy nekem erre mi szükségem, kicsit kérdéses, de sebaj. Olyan kellemes apatikus eufóriában vagyok, magyarul hepi vagyok, de semmi erőm hozzá. Ennek az ellentéte valószínűleg az, amikor egyik barátnőm kijelentette, hogy már a depressziót is unja.

Tiszta csoda, hogy még nem gépeltem félre túl sok dolgot, mert száz kiló jegyzet borítja az asztalomat és nem egészen látom a billyentyűzetet. Meg a fejemből se túlzottan ki. De sebaj, ezen is röhögni fogok hamarosan 🙂