Nem mintha tudnám hol vagyok. de határozottan lehetne rosszabb. Azon kivül, hogy irdatlanul fáj a fejem és nyom a szemem, egész jjól vagyok, leszámítva, hogy azzal a felülírhatatlan vággyal ébredtem, hogy nekem meg kell hallgatnom a One way ticket-et a Boney Mtől. Lehet, hogy senki se érzékeli, de én irdatlan büszke vagyok magamra, fel tudtam kelni, aránylag magamnál vagyok, ködösen még az a két vers is dereng, amit tegnap nagy nehezen az agyamba pakoltam valamikor 4 elött kevéssel. De azt azért bevallom, hogy arról csak ködös elképzeléseim vannak, hogy ki vagyok és mit akarok. Találkoznom kéne emberekkel, akkor ráönnék, hogyan is viszonyulok hozzáuk. Persze a taálálkozó nem járható út… Kibaszott zaklatotság… Kicsit asszem kiestem magamból. Na jó, a koherens beszédet a vizsgákra tartogatom, inkább iszom egy kvt.