Már megint eltünt a Baudelaire-em (Romlás virágai, mi más). Az a könyv, ami alapvetően a bibliám volt 16 éves koromban,néha felszívódik. Pedig nekem keddre 5 szabadon választott verset meg kell tanulnom (19.század, francia irodalom, azon belül bármi). És nem találom a jó kis Spleenjeimet, amit reményeim szerint azért tudatalatt tudok. Szóval előástam egy Verlaine-t. Közben a fél könyvespolc rám esett, ekkor elhatároztam, ágybafexem, azért az életösztönöm most már nagyon sikítozik. Át fogok mindent költeni, szókás szerint. Csak ne vegye észre a tyúk a vizsgán. Amin egyébként meg fogok bukni, ha a jelenlegi állapotomból indulok ki. De olyan nincs, h én francia irodalomból megbukok. Én csak aludni szeretnék, hogy újra ember legyek, nem pedig egy megtestesült túlélő ösztön, egy megzakkant szerkezet, ami kezd teljesen félresíklani.