Hogyan vegyem kkomolyan az életet, ha egyszer a következő üzenet várt az ETRben (Egységes Tanulmányi Rendszer)  Kedves Hallgatók!

A Bürokraták, tömeggyilkosok, áldozatok, embermentők kurzus jegybeírása jan. 24-én 10:00-12:00-ig az Izu 106-os szobában lesz!

Ezek után azt hiszem, inkább mégse őrülök bele az életemben, pedig a napokban többszőrösen elgondolkodtam, hogy akkor én most ünnepélyesen diliházba vonulnék, de ezek szerint már masszívan ott vagyunk egy ideje. Tegnap lefekvés elött még bevillant ködösen, hogy nyasgem cicukák, nem fogok én itt holmi portfoliókba beleőrülni, igenis elmegyek moziba, ide meg oda, aztán majd szépen leülök méretes és formás hátsómra és megírom ezt a sok hülyeséget, szemrebbenés nélkül, esetleg időnként ütemesen anyázva, de szigorúan csak motyogva. Mire rádöbbenék, hogy mivel is foglalkozok épp, már rég ki is nyomtattam mindent.

Ennek örömére elmegyek puskázni. Ö, ez most nem egy szándékos elírás volt, mindegy, a nyelvtöri vizsga már csak ilyen 🙂

Egyébként tegnap sikeresen megnéztem egy filmet, amit anno 1999-ben láttam Varsóban. Nem értettem, hogy a Human Trafic cím hallatán miért ugrik be nekem Varssó akkoriban egy szem multiplexjének egyik terme, meg valami iskolakerülés fíling. A harmadik percnél konkrétan felsikítottam (Preston legnagyobb örömére), hogy ezt a filmet én tényleg konkrétan láttam. Ezért jó, ha az ember minden szart megnéz. Egyébként tök jó film, tudom ajánlani mindenkinek, akit érdekel a 90es évek Ecstasy nemzedéke Cardiffban. A felíratokba meg kapaszkodik az ember és örül, hogy tud olvasni 🙂