Mikre nem jó, ha az embernek van egy EBÉje. Sikeresen magammal rángattam a hisztériába Cs-t is, aki naívan borozgatott a Grinyóban. Információim hallatán tömény sikítozásban tört ki, majd bőszen hajtogatta, hogy ebbe mi bele fogunk halni. Ez a mértéktelen empátia olyan megnyugtató…

Közben kezdek lehiggadni, minek következményében vadul keresem az időzónát, hogy félévnyi teaching diaryt legyártsak (azt elvileg minden óra után kellett volna írnom, most jobb hiján oda fogok valamit hallucinálni retrospektíve), hogy ne beszéljek 13 darab diák részletes elemzéséről és félévi fejlődéséről és pár óra látogatásról. Igazán semmiség. Szóval nagyon érdekes napoknak nézek elébe, hurrá hurrá, masszív pszichedelika. Ma nem éjszakázhatok, mert különben holnap nem fogom tudni, hogy mit honnan kell puskáznom. Holnap esetleg éjszakázhatok, de akkor érdekes állapotban tartok órát kispesten szerda hajnalban. Szerda este tuti nem éjszakázhatok, mert csütörtök reggel nem tudok 6kor felkelni, ha 4kor fexem le. Pénteken reggel meg tanítok, este meg inni szándékoztam. Magyarul jézusom. Na sebaj. Mad megoldom. Mindig mindent megoldok, ebben a félévben még ugyse volt CETT leadandó stresszes hetem. Hajrá 🙂