Én ugy emost szakdolgozatot írok… Ehhez képest egy bűn erős kv fölött blogokat olvasgatok uszkve másfél órája. Ezzel együtt tele vagyok pozitív hírekkel.

Pl. ma elöszőr ébredtem aránylag emberi formában ezen a héten. Még a fejem is csak nem rég kezdett el fájni 🙂 Továbbá tavaszodik, ez se rossz dolog, bár lehet, hogy nem tartós…

Tegnap buborékkal ültünk a Vittulába, ahova be lehetett férni egy péntek este 10kor, ami azért már alapból pozitív. Utána beszélgettünk egy jót, amire nekem személyszerint már rohadtul szükségem volt, talán nem is annyira, hogy kibeszéljek magamból dogokat, hanem, hogy másnak mondjak akkor és ott értelmesnek tűnő dolgokat. Mostanság elég jellemező a felszínes blabla tipusú bájcsevely, aminek megvannak az előnyei, de azért hosszú távon annyira nem pálya. Lényeg, ami lényeg, szerintem jót tett a dolog a lelkünknek.

Az istenért nem találom a Mourning Becomes Electrámat, ezért kénytelen voltam egy Françoise Sagan-t kiolvasni, annyira nem volt egetrengető. Valami betűéhség van rajtam mostanság, rég volt ez jellemző rám. persze mikor máskor törne rám az olvashatnék, mint akkor, amikor a szakdolgozatot kéne gőzerővel írnom. Ma is rá fog menni az éjszakám, azt hiszem…

Különben, további pozitívum, hogy feltámasztottam Iris Violát. Iris Viola kedvenc karakterem thrillionban , ahol aktívan játszottam IC (in character), aztán nem tudom, valahogy kihaltam a képből, ahogy szoktam, de most visszamentem, Volkovnak hála még létezett a karakterem, szóval most megint írogatok lelkesen. Iris Viola egy lila hajú kémnő, aki marha ügyetlen, sok nyelven beszél, dohányzik, vedeli az éppen aktuális tömény szeszt és úgy hírlik, hogy szereti a nőket. Minden esetre annyira pihentető ezeket a félodalas szöszeneteket írogatni szakdolgozat helyett 🙂 Íme, kis izelítő (most térek be a klánom kocsmájábam, hosszú hosszú kihagyások után)

Az ajtó felpattan és szokásos füstfelhőjében belibben Iris, lábánál Daffodillal. Körbe se néz, egyenesen a pulthoz megy, ahol legnagyob örömére még mindig Olaf ácsorog megbízhatóan a szeszek mellett. Olafnak azonban kicsit váratlan meglepetés a lila hajú kémnő kellemes arcberendezését nézni, aki végérvenyesen bevéste magát a pultos emlékezetébe egy álmos reggelen, amikor kémnőnk… na de hagyjuk ezt a kínos történetet.-Üdv Olaf! Megjöttem. Már azt hittem sose érek ide. Az a sok amazon teljesen lekötött. Nó, dobj ide nekem egy Fekete Mérget, jó erőset, tudod, sok cukor, semmi tej, ahogy régen. Meg ha már itt vagyunk, egy szíverősítő is rám férne, egy dupla Grál párlatot.Olaf zavarodottan néz a kémnőre, kezében szorongatva egy üveg Sárkány Gint. Gondolkodás nélkül nyúlt a kémnő kedvenc itala után, de a Grál párlat szónál lefagyott az agya.Iris észleli a csapos kognitív disszonanciáját (kémnőnk távolléte alatt sokat tanult messzi földeken egzotikus nyelveken) és gyorsan próbálja is oszlatni az agyi összetűzést.-Jaj, Olaf, te olyan megbízható vagy! Ennyi idő után is emlékszel arra, hogy mit szoktam inni? Leszoktam már a Sárkány Ginről, volt ezzel egy csúnya afférom, egy távoli földön kicsit túl sokat fogyasztottam belőle és egy vámpírnővel tőltöttem majdnem az éjszakát. Azóta inkább maradok a Grál Párlatnál, attól csak leégett egyszer a hajam, de az mégis csak biztonságosabb, mint egy vámpírnő, bármily vonzó is legyen…