ezt nézegettem ma reggel, nekem nagyon tetszik. van bennem valami vonazlom a gótikus népek iránt. egyébként meg lemondtam minden programot és szakdolgozathoz fogok olvasni. jipi.

pofozgatom az egofobiát, kéne azért még pár olvasó nékem, meg főleg comment, mert különben nincs miből tanulni. de kezd összeállni a dolog az agyamban és ez feldob. ha már szenvedek a qva szakdolgozattal, akkor legalább egyéb téren legyek magamnál… nem tom, engem megnyugtat, hogy vannak ilyen jól elehatárolódó korszakaim ezekben az agyfolyásokban, amiket produkálok. most asszem nyersebb, fájdalmasabb és őszintébb lettem, mint valaha.

pénteken ültem egy személyiség tréningen, (kötelező a tanárképzéshez). kifejezetten pofás a dolog, mert nagyon jó fej a nő. mondjuk azért kicsit vicces, ülünk körben és akkor “beszéljünk róla”, kicsit Fight Club fíling, de hát végülis nem hiába imádom én a Marlát, no 🙂 na mndegy, lényeg,  hogy ott ültem halál lazán, egy olyan közegben, ahol senkit nem ismertem (leszámítva Rt, akivel együtt mentünk), a nő meg csak kérdezett, ráadásul értelmes dolgokat, hogy hogyan is képzeljülk mi el a tanítást, szerintünk mekkora szerepe van a módszertannak a dolgoban, ilyesmik. hirtelen azon vettem észre magamat, hogy teljesen összefüggően kommunikálom elég kialakult véleményemet a tanításról. a nő örült. én meg csak ültem tovább flegmán.

de most, hogy így belegondolok, egyrészt, nekem fel se tünt, de egyáltalán nem feszengtem egy új közeg elött, mertem magamhoz ragadni a szót. másrészt volt véleményem a tanítással kapcsolatosan. ezen személy szerint meglepődtem, de komolyan. harmadrészt meg antikonformista véleményemet szemrebbenés nélkül felválaltam. ez három olyan dolog, amit az emberek általában nem szoktak. örülök, hogy erre rájöttem, kicsit erősebbnek érzem magamat. bár asszem fogok kapni pár pofont pont emiatt az életemben. de hát ez van.