tisztogattama l inkek között pöttyet, volt, ami már nem műkődött, volt, ami már nem lényeges. mondom én, hogy tisztogatási láz van rajtam.

zuhanyozás címszó alatt hirtelen felindulásból kilakkoztam a jobb nagylábújjam körmét valami meghatározhatatlan pirosas rózsaszínre (találtam a fürdőszobában). 10 perccel késöbb, megfeletkezve erről a tényről meg előbb szívbajt kaptam, majd röhögőgörcsöt. öneuforizáló jelenség vagyok, hiába.

bár lássuk be, az eufória kissé távol áll tőlem mostanság. gyötrő magány tört rám, amint javítgattam szakdolgozatom eddig létező 5 oldalát. bár legalább az az 5 oldal már kinéz valahogy. holnap találkozóm van Miszter Iksszel (micsoda visszatérő elemek vannak az életemben, komolyan a történelem ismétli önmagát), de lehet, hogy ezt kihagyom, helyette inkább apendixeket írogatok.

március 20.-án… ilyenkor azt szoktam mondani, hogy berugok. de valahogy momentán sokkal jobban vonz a perspektíva, hogy hazajövök és befekszem az ágyba, ahonnan nem kelek ki 3 napig. magamhoz veszem az első három Harry Pottert és azokba temetkezem.

egyébként meg csókolom, ahol lezúgtam a lépcsőről laza másfél hónapja, még mindig fáj. sőt, mi több, még mindig lila. értem én, hogy nagy trauma, de azért a 21 éves habtestem ennél egy fokkal gyorsabban is regenerálódhatna. ha hagynám.

na de hát jé, nekem már több mint 2 órája névnapom van! (hú, micsoda kompromitáló infót árultam el magamról) ennek örömére iszom egy korty ásványvízet és olvasok kemény szakirodalmat (ahhoz képest Csáth Géza egy Micimackó).