világmegváltó beszélgetésből volt mostanság egy adag. azt hiszem segítettem pár emberen, azt hiszem, kicsit helyre rántottam az életüket. vagy csak meghallgattam őket. mert egyszer engem is meghallgattak.

csak magamat felejtem el meghallgatni ebben a sztoriban. de most talán elindult valami. túl vagyok egy olyan beszélgetésen, aminek holnap egy szavára se fogok emlékezni, de ezer érzést fel fogok tudni hozni vele kapcsolatosan. átbőgtem az elmúlt két órát, van, aki bele tud nyúlni a lelkembe. de ez most talán elindított valamit.

nem tudom, hogyan működnek a  barátságok. legrégebbi barátaim, akikkel aktívan mindig is jóba voltam E, és az EBE. 5 év. nem ismerem a fázisokat, nem tudom, mi után mi jön, én a szenvedély után kevéssel mindig elhagytam az országot, vagy széthullott minden. inkább nem sorolom hány ember halt ki mellőlem, vagy, ritkább esetben, én mellőle. asszem félek.

sokat írtam a tangyakról. de csak lassan szívódik fel, mint az a véraláfutás a lábamon, ami december vége óta ott van. mostanában lassan gyógyulok. sokat beszéltem a tangyakról, utána meg semennyit. ennek egyszer még neki kell majd futnom, el fog jönni az ideje. nem tudtam, h ennyire nem bírom, ha belekényszerítenek valamibe. ömegsemmisítést vált ki belőlem. azaz először görcsösséget, ami nálam kb egyenlő a harakirivel.

hosszú, nagyon nagyon hosszú ez az év és tudom, hogy végig fogom csinálni, mert olyan nincs, hogy én valami nem csinálok végig, de nem tudom, milyen árat fogok fizetni ezért az egészért. és néha, mint most is, fáj az egész és az az érzésem, nincs mibe és nincs kibe kapaszkodni, mert annyiszor hagyatkoztam már másokra, hogy most már nem akarok. hülye büszkeség, igen, tudom.

holnapra jobb lesz. addig is összeveszek életem miden idők legfontosabb szereplőjével, abban mindig van valami katarktikus, mert egyrészt megnyugtatót, hogy 10 év után még ki tud belőlem bárki is váltani ekkora szenvedélyt, másrészt átvághatom a lelkiismeretemet és egy kicsit tehetek úgy, mint aki mindent megpróbált, hogy összevakarja.

néha meglepődök, hogy mennyi és mekkora keserűség és fájdalom gyűlt össze bennem az évek folyamán. szépen oda kövültek a lelkemre. ezt talán egyszer megírom majd.