ilyen is rég volt, hogy este 11kor frissen mosott hajjal, lezuhanyozva, köntösben ücsörgök a gép elött. aprpó, muszáj lecserélnem az undorító köntösömet, bár lehet, hogy szokatlan lenne nem ebben a zöld ocsmányságban kovályogni…

anyway, ez a tegnap-ma éjszakai lélekbuvárkodásom (nevezhető tulkép agykontrollnak is, bár kőlaikus vagyok a témából, de az tény, hogy az elmémet/lelkemet már egy ideje tudom, hogy tudom manipulálni, ami főleg az álmaimon látszik, de most nem fogok itt metakognitív kiselőadást tartani (milyen szavakat tudok már, egyébként azt jelenti, hogy “tudás a tudásról”, magyarul, a saját tudásom arról, hogy mit tudok, fontos, hogy meglfeleljen a valóságnak, különben szar az ember önbecsülése, de ez már megint egy mellékvágány)). szóóóval (sok kvt ittam ma, kicsit szétszoródok sok felé), tegnap éjszakai szeánszom olyannyira hatásos volt, hogy 2 óra alvás után ma feltünően kipihenten és feletébb pozitívan (könyörgöm, vigyorogtam tök eufórikusan egy NYELVÉSZET zhn!!!) érkeztem meg. ez az állapot kitart még most is. közben tartottam egy tök fasza angol órát, üvöltve énekeltem együtt Tarja Turunennel a fantasmic-ot máriaremetén fényes délben, átengedtem a helyemet egy néninek a villamoson és úgy egyáltalán, átölelném a világot.

azt hiszem kezdek az az ember lenni, aki szeptember óta nem voltam. groovy groovy, subidubi és társai 🙂 ezt pl azzal a hülyeséggel is megerősíteném, hogy mostanra sikerült visszatérnem versenysulyomhoz!