ez már az egyik utolsó nap. ma azzal kezdtem a napot, hogy bőgtem egy órát csendesen, hyperézékenység rulz. aztán támolyogtam további 2 órát, sürű kvkat és teákat kortyolgatva és anyázva fennhangon. ezek után úgy döntöttem, hogy én sütni fogok, mert azt szeretek, szóval rittyentettem egy kis mágnás dióst. csak egy idegösszeomlást kaptam, amikor a rohadt tojás fehérje az istenért nem akart habbá válni. anyukám röhögőgörcsöt kapott, miközben szitkozódtam és hányásnak, illetve fosadéknak tituláltam a sütit (amikor akkor csak félkész volt, de végül tök finom lett, kár, hogy rájöttem, hogy annyira nem szeretem a diót…). linzertésztából sütöttem dedó bárányt, ettől kellőképpen felvidultam, bár a lába letört, de sebaj. hamarosan só-liszt gyurmázni fogok, ha ez így megy tovább.

irdatlan fizikai állapotban találkoztam egy szekszárdról frissen érkezett buborékkal, aki elkalauzolt a szimpláig, ahol 2 fröccs és több száz verssors elfogyasztása után határozottan katarktikus állapotba kerültem.

mostanra sikerült 1 fájlba összeszerkesztenem a szakdolgozatomat, laza 45 oldal és 12 000 szó, ha valaki csesztett a word limittel, akkor nyasgem, dugjon fel egy kaktuszt a seggébe, akkor majd nem pattog annyira. egyébként anyukám szerint is dögunalom a thesisem, én szombaton, amikor bevittem magammal a fr suliba, hogy mad kijavítom felügyelés címszó alatt, majdnem belealudtam a saját irományomba. rájöttem, hogy azzal büntetem egy végsőt a CETTet, hogy kénytelenek lesznek elolvasni egy tartalmilag és szakmailag teljesen pofás thesist, ami éppenséggel annyira unalmas, hoy ennyi erővel a telefonkönyvet is lehetne olvasgatni.

holnap nem megyek egyetemre, már ez is valami. szerkesztek magamnak pár annex-et, meg elolvasom újra mind a 45 oldala szarságot, ezen ne múljjon. de ezt majd valószínűleg valamikor estefelé. napközben jobb dolgom van.

egyébként meg kisért a múlt. most lepődjek meg? hozzátenném, most jól viselem a múlt zaklatásait, szóval hajrá.