eljött a történelmi pillanat. a szakdolgozatom, előlapostul, appendixestül a konyha asztalon pihen és csak arra vár, hogy holnap elvigyem bekötetni. ennek örömére, meg anyukám születésnapját ünneplendő, az imént benyomtuk a maradék mandarin napoléont, ami egy feletébb finom pia, kár, hogy sehol se kapható…

végül nem a nihil tört rám, hanem valami mélységes nyugalom, lerontottam a duna partra cigizni, dunát bámulni és nightwisht hallgatni. határozottan békítő érzés volt. szeptember 1 óta nem voltam ilyen nyugodt. azt hittem, ez a nap már sose jön el, hisz mindig valami távoli végtelenben úszott. szóval most pár hét (nap?) alatt rehabilitálom az elöző életemet, azaz azt nehezen, mert visszafele nem tudok haladni, de szóval az elöző életemnek egy feltuningolt verzióját. és olvashatom a harry pottereket!! meg mindent!! meg alhatok és ihatok és járhatok későn haza és mehetek moziba és elszöszölhetek a gépen másfél napot, ha jól esik. elő is keresem a listámat, amit írtam, hogy miket szeretnék csinálni szdolgozat után. arra emlékszem, hogy love hinat akartam nézni…

az élet megint szép. bár sose volt ronda, de most határozottan könnyebb 🙂

ui: eufóriámban van egy pötty keserűség, de most elsöpör minden mident, szóval ezt hagyjuk is.