na jó. hát hazajöttem a dögunalom márianosztrából, lefeküdtem aludni, meg sylvia plathot olvasni, aztán 4 órával késöbb feleszméltem és átpakoltam magamat a kanapéra. punnyadás a köbön. aztán egyszer csak felrobbant bennem egy adag hülyeség, ami elkezdett dőlni belőlem verbálisan szegény buboréknak, akit ezzel ól lefárasztottam. mos tmeg itt ülök a gép elött és röhögök. kicsit rámszakadt a felszabadultság, csak még nem tudok vele mit kezdeni. szóval nem éppen vok beszámítható…ráadásul a hajam többszörösen el lett aludva és elázott, ergo faszán úgy nézek ki, mint egy futóbolond. be kell, hogy valjam, határozottan élvezem ezt az állapotot, ami nem biztos, hogy másnak is jó, de hát istenem, majd ezt is kiheverem pár nap alatt. nehéz felfogni, hogy semmi dolgom, amikor eddig ki se láttam az agyamból. úgy belejöttem a rutinba, hogy hogyan éljem túl a dolgokat, egyik feladat a másik után. most meg semmi… azér tnem féltem magamat, de nem tudok egyik percről a másikra átállni. szóval sorry mindenkitől, akit elárasztok a hülyeségemmel…