jézus ereje. persze ma reggel 5 óra alvás után, amikor épp mogorván egy adag szenyest válogattam szét a szobám közepén és tanakodtam, hogy vajh tényleg voltam-e olyan hülye, hogy kidobjam az egyik kedvenc gyürűmet a kukába, megfogadtam, hogy most aztán korán lefekszem, mert embertelenül nézek ki és egyébként is, bármennyire is élvezetes éjszakai bagolynak lenni, talán egy kis érdemleges alvás nem ártana.

aztán persze most itt ülök, mert miért is ne. mert találkoztam a Korcsolyázóval, akit nem láttam 4 éve és egyébként alattam járt a fr suliba és nagyon szeretem. szóval volt egy óránk, hogy üsszegezzük életünket. undorító egy állapot, mégis sok szempontból nagyon praktikus, mert az ember kénytelen marha kompaktan elmondani, h mi is a lényege az életének momentán.

aztán ültem egy órát a szimplában és az Újságíróval közös íróprdzsektónkre gyártottam pszinapszist meg világosodotam meg, hogy húúú, de zseniális dolgokat lehetne csinálni együtt irodalmilag. meg olvastam szerelmem nyarát és rohadtul élveztem, hogy egyedül vagyok és békében és iszom a kvt és dohányzom és nem szól rám senki, sőt, rám se hederít a világ.

buborék épp egy szoft(?) pornó jelent közepén érkezett meg, mire kicsit összezavarodtam. másfél óra kötetlen csevej után hazajöttem és bevetettem magamat az ágyba könyvestül. sikerült 10 i g kiolvasnom  a dolgot. az utolsó 20 oldal annyira felfokozott idegileg, hogy komoly fizikai tüneteit mutattam a már már szexuális izgalomnak. aztán utolért a katarzis, amit nem is tudom mikor éreztem utoljára ekkora erővel. becsuktam a szememet, kiesett a kezemből a könyv, bátyám a háttérben szelíden hódította a világot, én meg éreztem, hogy a világ bennem van és megint, igen, újra itt az a pillanat, amikor nem ismerek lehetetlent, amikor nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy ki vagyok és ki nem és nem bizonytalanodok el és oda baszok a világnak, ha kell, de ugyan akkor olyan érzelmi skálát tudok végig zongorázni, amit kevesen.

ettől az érzéstől megrészegülve csatlakoztam Ehez, akivel utolértük buborékot és barátnéját az ellátóban. mire észbe kaptam már félig részeg voltam és begyalogolt a festőnő, kinek látványa puszta esztétikai élmény, mellesleg hozzátartozik az én városképemhez és már rég láttam, már egészen kezdtem aggódni, hogy hova tünt. de most megnyugodtam, nagyon sok szempontból

ezek után levezetőnek jött egy laza pad buborékkal, ahol sokat beszéltem, de ez kivételesen nem zavart. aztán lezagyváltam magamat a rózsadomb lejtőjén, útba ejtve az össze létező pocsolyát, amibe kis gondolkodás után erősen mosolyogva páros lábbal ugrottam bele. a hatosÉt várva kiöntöttem egy adag vizet a cipőmből és hátra dőltem a padon és bámultam a plafont, azaz a csillagokat.

most meg itt ülök és régi szép idők katarktikus eufóriája van rajtam, mint két éve nyáron, amikor felfedeztem az Uriah Heep-et és Lady in Black-et hallgattam naphosszat és zokogtam a gyönyörűséget. igen, mint egy kibaszott belőtt hippi, de leszarom, most is Patti Smith üvölti a fülembe, hogy Because the night belongs to lovers és nem érdekel, hogy nincs még nyár, nekem ez most jjr.

természetesen nem hiszem, hogy a könyv egy magában idézte elő bennem ezt az állapotot, különben xanax helyett ezt szedné a nép, hogy viduljon, esetleg kevérné száraz fehér borral, minden esetre arról tudnánk, ha lenne valami pozitív mellékhatása. valószínűbb, hogy jókor olvastam a jó könyvet. hisz ez a könyv nekem sokat jelent, kapcsolódik hozzá az egész múlt nyaram és nem véletlen, hogy a csonka holdon felolvasott irományom (az életem egyik legszebben megszerkesztett valamije) is ezt a címet viseli. de ugyan akkor ez egy pontot rakott egy hosszú, kacskaringós út felé, ahol időnként betespedtem kedélyesen és azt hittem, hogy nekem  itt már jó, pedig nem. hisz emlékezhettem volna, hogy volt egy ilyen állapot már egy éve ezelőtt életemben, amikor tudtam, nem ismerek lehetetlent, semmi se állít meg, enyém a világ. aztán ez eltünt. de muhaha, nem örökre.

aki meg hülyének néz, azt kérem alásan kifejezetten sajnálom, hogy nem tud ilyeneket megérteni. mellesleg nem is kell, mert rám tartozik. csak ez egy blog. ahol leírom azt, ami rám tartozik, hogy elolvassa mindenki.