a tegnapi nap, szó se róla, elég mozgalmas volt. miután sikerült valamikor 6 körül lefeküdnöm, reggel 10kor felriadtam, nem egészen frissen. délután 3kor még mindig erősen kovályogtam, amikor beállított hozzám buborék egy rakat kölnivel, amivel kedélyesen meglocsoltam engem is meg bátyámat is. kissé büdösen mentem Panzerral kvzni, de onnan elég gyorsan el kellett szakadnom, mert egy fogadást elveszítettem, szóval kénytelen voltam délután f5kor bele állni a blaha szökőkútjába, egy gumikacsával felfegyverkezve, törülközővel a fejemen. majd felrakok képet is. ezek után a szimplakertben ücsörögtünk, ahol egy újabb adag kölnit sikerülkt beszerezni. ez már elég volt ahhoz, hogy hazarontsak egy gyors zuhanyért, de onnan persze indultam vissza a vittulába, ahol bátyámmal és buborékkal egy feletébb kedélyeset anekdotáztunk. a találkozó kicsit természetellenesen ért véget, mert bátyám ma hajnalban ment vissza külhonba, ezért relatíve korán lelépett. éjfél tájt maximálisan fáradtan estem haza, de hirtelen rabul ejtett a kazu c. idióta játék, persze csak azután, hogy kommunikáltunk egy nagyon abszurdat buborékkal msn-en, úgy, hogy neki beszart a monitora, de ettől függetlenül kommunikált velem lelkesen, mire én meg szakadtam a röhögéstől és időnként megerősítő hangjelzéseket adtam neki, hogy még itt vagyok. ilyenkor ön rá az ember, hogy milyen praktikusak az idióta hangeffektek az msn plusban 🙂

ma leteszteltem az új forgalmi helyzetet pesten, mivel kiszenvedtem magamat máriaremetére egy rohadt angolóráért. villamos persze nuku, marad a potló busz, ami lassan megy, nem ott áll meg, ahol az ember várná és tele van egy rakat életunt emberrel. mondjuk engem ez se zavart, mert én minden vagyok, csak nem életunt. máriaremetén elég főlényesen gyalogoltam be a fr suliba, közöltem 3 diákkal, hogy én már nem dolgozok itt, amikor oda rohantak hozzám, hogy adjak nekik kulcsot, bizonyítványt, illetve fénymásoljak le 100 oldalt. muhaha. ex főnököm érdeklődve nézte, hogy mit keresek itt, aztán felhomályosítottam, hogy azért még heti egy órát tartok itt, mire kissé megdöbbent, de aztán rájött, hogy ezt tudta. nem nagyon tudott hirtelen érdekelni ez se, határozottan jó érzés, hogy semmi közöm már ehhez az egészhez.

most megyek, Panzer szerzett nekem valami új tanítványt, kiváncsi vagyok, szerintem most csak megbeszélem vele a helyzetet, utána meg leadok egy 18-századi színdarab kritikát egy kocsmába, majd szerintem kivételesen tespedek itthon a vészhelyzet elött és nem csinálok az ég adta világon semmit.

el akartam kezdeni olvasni a mrs. dallowayt, de persze indulás elött fél perccel nem találtam meg, szóval inkább a sons and lovers kezdtem el d.h. lawrence-től, ami nem tudom mennyire volt jó ötlet eredetiben 8 as betűméretben (pinguin kiadás rulz), laza 430 oldal, ír bányásmunkások kommunikálnak benne vadul részegen, igazán lightos olvasmány.