enyhén szólva kezdenek elcsúszni a napaim. mostanábban egyre többször fogadom meg, hogy hazaérek korán és itthon dekkolok, ehhez képest rendszeresen éjfél után/körül érek haza enyhén ittas állapotban. oké, hogy ilyen is kell néha, de meddig? mert anyagilag kezd rámenni a bugyim.

viszont érzelmileg kezdenek bennem felengedni mindenféle lefagyasztott dolgok. minek következményében enyhe szelid fixáció tört rám, amivel azt hiszem be kéne zárkoznom a lakásba egyedül 24 órára. ilyen szembenézünk a démonjainkkal akció.

meg talán leszakadni egy kicsit a külvilágról. saját szemünkben élni, meg hasonlók.

de sebaj, nem papolni kell.

spontán jelleggel ma kocsmáztam egy sort boszival és a barátjával és feletébb kellemes volt. erre se volt még példa, hogy mi hárman tartósan egy helyen vagyunk, ráadásul ilyen kellemes környezetben.