ma a moszkva téri metró hosszadalmas mozgólépcsőjén egy kb 3 éves kislány rám mutatott, közölte velem, hogy “baba” és elkezdett röhögni.

ezek után a Színésznővel elfogyasztottunk egy nagy adag sört meg egy közepes méretű vegyes lepényt, ezen jól elcsámcsogtunk, az aktuális pletykákkal egyetemben, majd úgy döntöttünk, becserkésszük Gül Baba türbéjét. ennek örömére megállapítottuk, hogy mi most tulajdonképpen Istanbulban vagyunk és ez miylen jó. továbbá most már nem csak pelenka sisterzek vagyunk, de gül baba fanatikusok is.

amikor hazaértem, akkor vmi furcsa transzba estem, félálom, alfa és társai, minden esetre valami marha izgalmas ember jelent meg előttem és erre persze jól felriadtam.

egyébként kicsit se vagyok zizi, most derült ki, hoyg elfelejtettem felvenni az indexemet, illetve ma lazán rossz irányba szálltam fel a metrón, mert kicsit belemerengtem a tegnap estémbe.