aztakurva. mikre nem jó, ha az ember belemerül vmibe, végig hallgat olyan számokat, amit mindig át szokott pörgetni. most pl sikerült rájönnöm, hogy a Here I Am c. Uriah Heep ópusz voltaképpen csak 3 percig nyamvadt izébizé, a további 4 percben jön az extatikus dzsámbori (amitől én majd leestem a székről mert a rohadt Mme de Renal életébe zombultam teljesen bele).

tudom, mindenki imádja, ha fenn vagyok sokáig és azzal próbálok menekülni az egyetemi tennivalóim elől, hogy rengeteg blogot írok. én is imádom 🙂

melelsleg rá kellet eszmélnem, hogy szégyen szemre ez a rohadt angol nyelvű szakdolgozatírás annyira rám sütötte bélyegét, hogy kifejezetten nehezemre esik franciául rendesen fogalmazni, keresem a szavakat és hasonló tragédiák. hát hurrá.