misztikusan szétfagyott a fél gépem, szóval most nem egészen vagyok tisztába azzal, hogy mi fog látszódni a bejegyzésemből, sebaj.

ahhoz képest, hogy ma reggel az oktogonon kettő darab kéményseprő is szembe ött velem (együtt voltak), egészen eddig nem túl sok jó történt velem. rekord gyorsasággal felidegesítettem magamat syntax ügyileg, amit egyébként az elmúlt 8 félévben mindig elkövettem, szóval nothing new under the sun, de azért már kezdem unni. mindegy, ezzel megbékéltem, meg kiüvöltöztem magamat, szóval ámen.

viszont vicces, mert pont ma jegyeztem meg, hogy kéne már nekem vmi fordítás, vagy valami jellegű szellemi kihívás, erre most hív kedvenc tanítványom, hogy jéé, izé, lenne itt vmi fordítás a japán kertekről, amit viharos gyorsasággal, nem túl ó pénzért el kéne végezni, mert katasztrófa, blablabla. szóval lehet, hogy a kéményseprők mégse volt olyan rossz omen.

különben meg kicsit furcsa lelkiállapotban beestem a martens boltba, ahol felfedeztem egy olyan darabot, ami eddig nem tetszett, lévén fehér, de most valahogy egészen megtetszett, szóval ki tudja, lehet, hogy a végén még hálás leszek a rohadt angol szaknak, hogy rendszeres időközönként felidegesít.

egyébként meg rohanok máriaremetére, ojé ojé, mintha nem lenne jobb dolgom. legszívesebben aludnék, már így is lebkvztam a heti kvótámat…