érthetetlen disszonáns est, másodpercek alatt megváltozik minden, rám fagy a vigyor, pedig most már sírni akarok. fáj, kurvára fáj, leginkább a saját baromságom. le akarok feküdni a hóba és ott maradni, zaj és fény nélkül. sokáig. hogy kiürüljön az értelmetlenség. muszáj aludnom.

boldog voltam. stimmelt minden. aztán megint nem. nem tehetünk róla. talán én igen. holnapra elmúlik. de jövő hétre biztosan.