nem egészen tudom mitől, vhogy lehangolódtam. írom itt az egyetemi hülyeségeket, kataton feladatmegoldás. vár rám a fordítás, amivel szeretnék látványosan haladni, közben meg lehet, hogy kicsit stresszel a holnapi eredményhírdetés, mert nagy a pofám, de tulajdonképpen szívesen elbőgném magamat, ha valaki adna rá egy épkézláb alibit. ma este krétakör, lehet, hogy kéne menni, mert eddig az összesen voltunk buborékkal és szentségtörés lenne ezt kihagyni, de ugyan akkor meg lehet, hogy szépen itthon kéne csücsülnöm és haladni a fordítással, addig se nagyon foglalkozva a jövő hét egyre nyomasztóbb feladataival. persze a másik oldalon meg ott van egy damoklész kardjaként lebegő meghatározó beszélgetés buborékkal, amit tologatunk folyton technikai malőrök miatt és ami lassan már sorra kerülhetne.

és miért kell nekem olvasónaplót írnom diplomaosztó előtt fél hónappal?? de most már nincs erőm a cettet szidni. megtettem a lépéseket, hogy az életem megváltozzon, csak ugye semmi se megy egyik percről a másikra, ezek folyamatok, magyarul várhatom meg, míg utolérnek a gyümölcsök.

egyébként a tegnapi buli nagyon jó volt. semmi fergeteg, de nagyon jót táncoltam. ami zorba elméletemet követve már egymagában is egy örvendetes hír. aztán, hogy kik voltak ott és mik lehettek volna, hát… azt hiszem jót fogok röhögni elég hamarosan.

nagyon furcsán érzem magamat. asszem ilyen állapotban még nem voltam. valahogy megszünt a pörgés, nincs rossz kedvem, de mégis nem találom magamat, mintha kirántották volna alólam a talajt és hirtelen nem is tudom, hogy hova tartok és miért. közben fáradt vagyok, talán még mindig kimerült, de ég a pofám, hogy nem csinálok semmit naphosszat, ezért nem merem megtenni, hogy 3 napig alszom és nem megyek sehova. ja és olvasni akarok, de valami hihetetlen erővel tör rám, mint az éhség vagy masszív kialvatlanságnál az alváshiány. olvasni akarok, falni a könyveket, de ha egyszer a kezemben van, automatikusan kiesik belőle és elalszom. hónapok óta nem ért semmilyen sikerélmény, nem rossz az önbecsülésem, csak valahogy minden úgy pang, lebeg, átmeneti állapot, nem szeretem az ilyeneket. mos tmár nem tart sokáig, azt tudom, de az egész olyan érdekes.

halál metálrl goára váltottam, ettől hirtelen jobb lett az életfelfogásom.

az előbb azt írtam, hogy nem ért sikerélmény. ez nem igaz. csütörtök este, illetve péntek hajnalban lear király gyorssegélyt adtam buboréknak és igaz, hogy kállay jegyzet sürű konzultálásával, de nagyon értelmesen el tudtam magyarázni mindenféle teóriákat a művel meg az irodalommal kapcsolatosan. azt hisszem egyetemi pályafutásomnak ez volt az egyik alkalma, amikor meg kellet feszülnöm. egyik a kettőből, esetleg háromból.

és igen, papírforma bejött, buborék most tört rám, hogy találkozzunk. hát miért is ne 🙂