csak rohanva, mert a végén még elkések. fosok. ez egészen meglepő. asszem sose fostam ennyire az egyetemtől. nem az eredmény érdekel. hanem, hogy mikor menekülhetek végre. az utolsó sprintet már alig bírom. az államvizsgán nem fogok ennyire stresszelni, mint ma meg holnap, amikor eldől, hogy befejezem-e most a rohadt cettet, vagy szívhatok-e még egy félévet. szerencsére rohangálós a napom. most se kéne itt ülnöm, de próbálok magamhoz térni. meg végre jött emailem, arra válaszoltam. legyen holnap dél, könyörgöm, legyünk már ott. annyival nyugodtabb ember lennék…