most tudtam meg via párizs, hogy  a volt varsói biosz-kémia-fizika tanárom meghalt szívinfarktusban. kicsit furcsa. imádtam azt a nőt és ő is engem. mindig zuziának hívott. rengeteg baja volt, rendszeresen bevonult az elmegyógyintézetbe, hihetetlenül látszott az arcán, hogy ivott és dohányzott, rendszeresen majd megfulladt órán. mesélt nekünk sokszor történeteket a családjáról, meghalt a lánya, túlélte a varsói felkelést kislányként. az a nő egy fogalom volt, a legzseniálisabb tanár, aki meg tudta velem szeretettni a reál tantárgyakat. nagyon furcsán érzem magamat.