vmiért elcsúszott a sablonom, de nem esem momentán túlzottan krizisbe. inkább a rohadt japán kertekbe kéne esnem, gőzerővel. ja igen. ha valakinek bármilyen jellegű angol-francia-magyar fordítás kéne, sikítson, mert szívesen, kell a gyakorlás, meg a pénz (de abban meg lehet állapodni). na ennyit az önreklámról 🙂

nézegettem szana-szét blogokat. kivételesen nem idegesítettem fel magamat 🙂

holnap ki akartam magamat aludni és ágyban olvasni, de ebből végül nem lesz semmi. ki tudja mikor. ezúton felszólítanék mindenkit, hogy tessék nekem könyveket ajánlani, mert ugyan van nekem is reneteg könyveimitt kéznél, minden tipp jól ön. alapvetően szépirodalomra gondolok, sci-fi, fantasy elég távolállnak tőlem, de mindenre nyitott vagyok.

rohadtul elfelejtettem valamit mondani, sebaj, majd agyamra megy a korai edo korszak és megtáltosodok. a freeblog meg nem publikál majd engem 🙂

az előbb elnyöszörögtem a lábamat anyukámnak, aki szakszerűen megmosta és sebbenzinnen nyakon löttyintette, mire én majdnem bekakáltam, de ettől majd biztos jobb lesz. azért jó, hogy itten nagy önállósodási vágyaim vannak, közben meg egy sebet a lábamon is anyámmal kezeltettek le. kicsit abszurd. főleg az én korképemet ismerve. de ezt most nem mindenki érti, szóval hagyjuk. bár nem játszok a közérekűségre.

ezt felvetette az Újságíró kommentje kicsivel lejebb. miért mondom, h van valami, de nem mondom el, hogy mi? miért utalgatok, de nem mondom meg, mire? azért, mert egyrészt _mindig_ van valaki, aki tudja miről van szó és ez neki kikacsintás, másrészt azért, mert én ragaszkodom ahhoz, hogy én ezt a blogot mindenek elött _magamnak_ írom, szoktam visszaolvasni, ilyenek. az már egy külön kérdés, hogy ezt napi 50 ember olvasgatja, esetleg rendszeresen követi. élőben is van mondjuk 10 ember, aki követi az életemet, ők se mindig tudják, miről van szó. igyekszem ugyan azt a képet kialakítani magamról a blogomon keresztül, mint élőben. nem tudom, milyen kép, mert a tudatosság ilyen téren elkerül. (néha nagyon rövid időkre nagyon koncentráltan elő tudom adni magamat kb bármilyen formátumban (ez engem is meglep néha), de alapvetően elég gyorsan kiesem minden szerepből, mert az öszötneim átveszik az irányítást). szóval arra törekszem, hogy stimmeljen a kettő. azt hiszem ez sikerült is. (általában az irományaim olvasása után szoktak sokkot kapni az emberek, hoy az nem stimmel. de ez már megint egy külön tészta).

remélem válaszoltam.