1897

sikerült megszereznem a love hina betétdalát, épp azzal vidítom magamat (egy mirelit pizza és egy tetemesebb mennyiség csokival bevont narancshéj után). ma éjszaka fordítani fogok, de előtte még gyorsan olvasok egy kis paul austert és melleslege kezdek valamit a lábammal,amit idióta baleset gyanánt elvágott a szandélom és most a nagylábujjam és a második ujjam közötti bőr fel van vágva és nem akar beforni és még fáj is és egyébként is fúj.

megint sikeresen megbuktam morfóból. az egy enyhe kifejezés, hogy kiborultam utána. leginkább Cs tudna beszámolni lelkiállapotomról, neki ügöltöztem a telefonba. itt már nem fogok, mert retrospektív nem idegesítem fel magamat, már csak elvből se.

néztem egy adag monica belluccit, meg tespedtem buboréknál, akitől kaptam pofás babi névre hallagató mini rongybabát, egészen gügyén néz ki, nehéz nem feldobódni tőle.

szóval most fordítás, fordítás, munkaterápia és olvasás.

tegnap volt krétakör, mert miért is ne, ezúttal csak ketten voltunk, kicsit visszafogottan, mármint a zene, mi nem, vénasszonyosan (csak 3 nagy fröccsöt ittam), de így is jó későn értem haza és olyanokat aszociáltunk, hogy ihaj.

rájöttem, hogy kicsit rég kiveszett belőlem a kreatív kirohanás, józenéthallgatunkhajnalban-gyertyafénynélirogatunk-zenéthallgatvaplafontbámulunkföldönfekve. szóval ezek az estéim meg hova tüntek? hozzántenném, a gépemet mostanság fordításon kivül semmire nem használom, jön belőle a használhatatlan undorító goa rádió, meg írom eme blogot, de nuku játék, nuku szenvedély, hát mi van már velem??

Mondd!