kialvatlanságom leírhatatlan dimenziókat kezd őlteni. az a megtévesztő, hogy vannak nagyon is éber, már már emberfelettien éber pillanataim, mint most is, amiko az álom fogalma mintha sose létezett volna az életemben. aztán átmenet nélkül meghalok és elködösödik a világ. tudom, hogy ez hosszú távon inszomniához vezett és egyéb alvászavarokhoz, így ma este tojok a japán kertekre és alszom. ennyivel tartozom maganak, azt hiszem.