kissé hosszú volt ez a nap. voltam felvételizni, reményeim szerint hatékonyan előadtam magamat, bár kicsit lefáradtam a dologtól. aztán voltam indiaiban, ami ó, mert kesudiós bárány:) utána ürüdül beszéltem buborékkal, ettől végképp szétkapcsolt az agyam. végül az este egyáltalán nem az lett, amit hittem, de legalább elmondhatom magamról, hogy egy öngyújtóért cserébe kaptam egy fél csomag cigit egy skóciában lakó, madrasban született, teheránban felnőtt magyar űrkutatótól. és még az én életem érdekes… pff. egyébként furcsa karmája volt az estének, nem kötelezően kellemes, de megfigyelés szempontjából abszolút tanulságos. most rohadt japán kertek (még mindig), pedig már lazsálni szeretnék, szerencsére az időjárás nem nagyon csábító. ja és bekövetkezett az a történelmi pillanat, amikor nagy nyilvánosság előtt hajlandó voltam énekelni (francia népdalokat).

az a "baj", ha az embernek van egy olyan barátja, akivel eszméletlen jóba van és minden szinten megtalálja vele a hangot, végtelen szeretet, stb, hogy minden más ember utána elég laposnak tűnik. ha ez érthető. az összehasonlítást kevesen bírják jól.