hát nem egészen az a jellemző rám mostanság, hogy itthon ülnék a seggemen… de ma próbálom behozni a lemaradásomat, itthon ültem egész nap és Lostot néztem, először bátyámmal, utána egyedül, mert nem volt időnk befejezni a második évvadot. sosincs időnk befejezni semmit, folyton csak ilyen elkezdett beszélgetések, sorozatok és játékok. alapvetően kurvára elegem van ebből a helyzetből, de tudom, hogy ez a tudatállapot is elmúlik majd, csak most szar, mert bátyám történetesen rohadt jó fej volt az elmúlt két hétben, tegnap is elrángattuk buborékkal bele az egyik sztenderd éjszakánkba és bírta a strapát, sőt, élvezte is.

szóval most ülök a fülledt sötét szobámban és nézem a lostot, mert azon nem kell gondolkodni, nem kell érezni, sőt, időnként még be is lehet rajta szarni. igaz, romlik a színvonal, most már végignézem ezt az évadot, aztán áttérek vmi más gagyi sorozatra. semmi másra nem vágyom most, csak arra, hogy bámuljak ki a fejemből. úgy másfél napig.

aztán majd pörgök, elvégre Leon is itthon van végre, meg talán  utazgatni is kéne az országban, úszodába menni, diákot csináltatni, mitomén.