felemelő érzés délben arra riadni, hogy fél1kor a moszkván kéne lenni. tegnap hajnalban sikerült ráeszmélnem, hogy kicsit rohanósra csináltam meg a napjaimat vhogy, szóval most kicsit ülök a seggemen, mert a saját gondolataimat nem érem utol (nem mintha ebben a melegben annyira formabontó ötletek tömkelege árasztaná el az agyamat). a tegnap estémről kicsit később.

ja, egyébként miért van az, hogy meglepődök, ha valaki azt mondja, hogy felhív és tényleg felhív?