most, h buborék nincs pesten, vhogy behalt a blogírási kényszerem. persze lehet, h nem függ össze, de az is lehet, hogy igen…

az elmúlt két éjszakát átbuliztam Evel és muchachával, alapvetően nagyon jó volt, csak most leesik a fejem a fáradtságtól, szóval lehet, hogy bedöglök az ágyba az Orwellemmel és olvasok, míg el nem alszom.

túl vagyok egy masszív idegösszeomláson is Libanonnal kapcs, egyrészt mert elkeserít, ami ott folyik, másrészt, mert lassan tudatosítanom kell magambon, hogy én márpediglen nem fogok Szíriába menni így szeptemberben, mert szülőföld ide vagy oda, a seggemet nem robbantatnám szét mégse. ezt sikerült két napja Enek kicsit ittas állapotban kifejteni, az a siránkozunk részegen tipusú szpícs volt, amit mástól szoktam végighallgatni, nem én produkálni. mindegy, az élet több  oldalát is meg kell ismerni.

nem ittam ma kvt, ez egészen meglepő, de legalább kialszom magamat, no 🙂

röviden és tömören ennyi, semmi egetrengető, de masszívan kezd visszatérni az életkedvem, főleg hála ennek az elmúlt két éjszakának, ami megint arról szólt, hogy jó élni és főleg pesten jó élni, mert szép ez a város, no.