megjöttünk zakopane-ból, ahol döbbenetes élmény volt a siugrás verseny (erről talán bővebben máskor, esetleg máshol), illetve a táj. sose érdekeltek a hegyek, de lássuk be, a magastátrának nehéz ellenállni. az egyik, röpke 1200 méter magas dombocskán (ahova kábeles siklóval mentünk fel) nagy elhatározások születtek, majd ittunk még pár málnás sört és végleg egymásba szerettünk.

hét év kihagyás után egész használhatóan tudtam kommunikálni lengyelül, bár ez időnként kevéssé segített, hisz az érzelmek hatására nem mindig bírtam kommunikálni.

aztán hazakocsikáztunk és elmentünk az IKEÁ-ba, olyan ez, mintha költöznék megint, pedig nemis, de valahogy mégis.

ma hajnali 4-kor felébredtem, és reggel f7-ig végre befejeztem a Harry Pottert, olyan rég nem olvastam így hajnalban.

most meg elárasztották a hangyák a konyhát, felzabálták a reggelimet, moshattam fel őket, hátha akkor elrettennek, bár inkább én rettegek, hogy mennyire épülhettek bele a konyhabutoromba. horrorisztikus képek jelennek meg előttem (éhgyomorra!), amint az egész falat hangyák terítik be, lefeszítik a burkolatot a falról és elöntik a lakást. de talán ennyire nem rossz a helyzet.

inkább összeszerelem az IKEA állólámpámat és generálok egy olvasósarkot magamnak.