a mai nap folyamán három megrendelői hozzáállással találkoztam, ami csak azért vicces, mert eddig pont azon nyavalyogtunk, hogy sose jeleznek vissza a drága megrendelők, hogy tetszett, nem tetszett, dögöljek meg, esetleg máskor is dolgozzak nekik.

erre ma jött egy reklamálás, hogy miért nem fordítottam le a lábjegyzetet, ej, ej (ez kicsit hangsúlyosabban volt megfogalmazva). hát mert az bibliográfia, aztat nem szokás. azóta no válasz (e-mailen ment a dolog).

utána jött egy gratulálás, hogy a lektor csak gépelési hibákat talált, terminológiait nem, juhú! (ez főleg azért jó, mert ezzel a céggel van szerződésem).

végül felhívott (immár harmadszorra) az a kedves filmrendező, akinek a forgatókönyvét éppen fordítom angolra, hogy van-e kérdésem, szóljak nyugodtan, ha bármi van. ez azért szokatlan, mert a megrendelő kiadja a munkát, aztán nagy ívben lekakálja, ha neked van kérdésed, arra is csak sokadik körben szokott válaszolni, nemhogy engem hívogatni.

összeségében fel vagyok dobva. (és az új chemical brothers albumot hallgatom, ehhez az esőhöz kifejezetten jól passzol, tudom ajánlani).